A bántalmazók 49,8%-a a jelenlegi vagy a volt élettárs, 19,5%-a szülő vagy nagyszülő, 11,1% a saját gyermek vagy unoka, 18,2% egyéb hozzátartozó, és 1,4% amikor bárki más zaklatja a nőket (például a tanára, gondozója vagy gyámja). 

A nők nagy része nem mer kilépni a bántalmazó kapcsolatból. Ezek a nemek közötti rendszerszintű egyenlőtlenségekből eredeztethetők. Ha már gyerekkorban – a családban és az iskolában – elkezdjük a nemek közötti egyenlőség fontosságát hangsúlyozni, és hogy ennek hiánya hogyan vezet a nők bántalmazásához, valószínűleg kisebb lesz az esélye, hogy ilyen kapcsolatok jönnek létre és maradnak fenn.

Személyes véleményünk az, hogy nagyban közre játszik a bántalmazásokban az áldozatok hibáztatása is, és az, hogy a büntetések nem elég szigorúak. Nem jár nagy büntetéssel, ha valakit bántalmaznak. A perek évekig elhúzódhatnak, ameddig a tettes szabadlábon is lehet, és csupán pár év börtönnel megúszhatja. A nők nagy többségének szüksége lenne a bántalmazás után pszichológiai segítségre. Ezen azonban az állam nem segít. Úgy gondoljuk, hogy az állam sokkal jobban támogathatná a bántalmazott nőket, akár ingyen szakemberi segítséggel. Megoldás lehetne, ha az állam komolyabban venné ezt a témát és komolyabb következménnyel járna az ilyen fajta bűncselekmény.