Hogyan foglalnád össze, hogy milyen volt a képzés?

Az Amnesty Kompasz képzése, mint minden képzés, ami jogokkal is dolgozik, száraz, unalmas és információval túlterhelő volt?! Határozottan nem! Ritkán tapasztaltam ennyire rugalmas, mégis jól koordinált, a spontán jött tanulási folyamatoknak is teret adó, az egyéni igényeket is valóban meghallgató képzést, amely folyamán értékes projekt kezdemények alakulnak ki.

Hogyan indult az öt nap a Budapesti Ifjúsági Központban?

A hetet 9:30 helyett nagyon rugalmas 11 órás kezdéssel indítottuk a nagy esőzésre és a közlekedésre való tekintettel, de az így kapott plusz időt az asztaltársaságok spontán ismerkedéssel kezdték. A becsekkoláskor mint mindenki, én is húztam egy gombát a kártyapakliból, majd leültem egy asztalhoz. Nagyon jól elbeszélgettünk magunktól is, majd jött a kérés, miszerint cseréljünk asztaltársaságot és beszélgessünk tovább a gombás kártya információi alapján. Ekkor döbbentem rá, hogy valószínűleg kihúztam a pakli egyetlen üres, kérdés nélküli lapját. Valójában nem is hiányoztak az irányított kérdések egyetlen körbeszélgetésből sem. Hiszen a képzés résztvevői mindannyian kapcsolódtak és kapcsolódnak valamilyen módon az Amnesty munkájához, tagságához, így egy igazán befogadó és kötetlen beszélgetéseknek is teret adó társaság gyűlt össze. Képzők, pedagógusok, aktivisták és korábbi összpontosok, akik ifjúsági csoporton vagy a Freedom Clubon keresztül kapcsolódnak be a körforgásba, célként tűzték ki, hogy a különböző kapcsolódási pontok között valamilyen közös, tartós szakmai aktivitás valósuljon meg.

Te hogyan kapcsolódsz az Amnestyhez?

Képzőként kötődöm az Amnestyhez, mint szociálpedagógus nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek tisztában legyenek az alapvető jogaikkal, és a hozzájuk tapadó kötelezettségeikkel, a demokrácia szemléletével. A saját munkám során is célom, hogy képesek legyenek tudatosan, kritikusan gondolkodni, miközben a véleményüket konstruktívan, fejlesztési céllal, párbeszédben fejezik ki. Azt gondolom, ebben elég azonosan gondolkodunk az emberi jogi oktatási csapattal.

Mivel foglalkoztatok az öt nap során?

Az öt nap alatt ismerkedtünk, témákat és technikákat (módszertanokat) dolgoztunk fel, eszközöket (készségeket, modelleket) aktivizáltunk, gyakorlatban közösen megéltük a tervezőmunka folyamatát több szempontból, többféle módszer és megközelítés lehetőségének megismerése mellett. Rengeteget tapasztaltunk, és még több tapasztalatot osztottunk meg egymással. Illetve az emberi jogi nevelési területén alap szakirodalomnak számító Kompasz kézikönyv második magyar nyelvű kiadását a terveinkhez adaptáltan, kooperációs tanulási folyamatban kezdtük el feldolgozni, ami pont azért volt, jó, mert ha valaki ismerte a korábbi kiadást, akkor is tapasztalatot vitt el a közös tanulási folyamatból.

Mire jutott még idő az intenzív napi programok mellett?

Mint minden bentlakásos képzésnél, ezen az alkalmon is részben önszerveződően alakítottunk ki reggeli és esti, esetleg késői programokat. Így volt már-már éjjeli séta a Budai Várban, és a Dunaparton, reggeli jóga, reggeli átmozgatás kooperációs ernyővel, társasjáték partik, eszköz nélkül játszható társasjáték program, esti improvizált tánc-mozgás, a helyi adottságnak köszönhetően hajnalig zajló sakk-parti és „fotós szakkör”, amelyet indokol a gyönyörű kilátás a negyedik emeletről. A programok sokszínűségéhez jelentősen hozzájárult az is, hogy a résztvevők tapasztalati területe, munkaköre is elég színessé tette a közösséget, hiszen volt közöttünk hátrányos helyzetű fiatalokkal dolgozó pedagógus, középiskolai tanár, középiskolát vagy egyetemi tanulmányait aktívan folytató vagy éppen befejező diák, jogász, magániskolában munkát vállaló és közoktatásban dolgozó tanító is, valamint óvodai és iskolai szociális segítő, szociológus és amnestys munkatárs is.

Hogyan összegeznéd, miért volt jó a képzés?

Ezen a képzésen két projekt alapjait is letettük. A munka egyik fókusza a gyermekek emberi jogi nevelése a tankönyveken, könyveken, tanórán, játékokok, és szakkörön keresztül. A másik projektfókusz pedig az egyetemi képzésekre került. Mindkét projekt gondolatát a képzés hívta életre, amelyben az Amnesty közreműködőként vesz majd részt.

A képzésen nem csak a szokásos elméleti, módszertani tudás megszerzésére, karbantartására, hanem a lelki egészségünkkel való munkára is adott volt a lehetőség, s ebben mindenki annyira vehetett részt, amennyire éppen aktuális állapota, személyes igénye, jelenléte, kedve megengedte. Így mindenki pont annyit vihetett el a képzésről, amennyi energiát belefektetett, amelyre valóban igénye volt. S talán éppen ezért, azóta is töretlenül dolgoznak a csapatok a projektterveiken megvalósítva a képzés kezdetben csak remélt abszolút célját is.

Mit kívánsz a többi résztvevőnek?

Bízom benne, hogy hazafelé mindenki talált a borítékjában legalább egy olyan üzenetet, vagy vitt el magával olyan emléket, tapasztalást, amely szűnni nem akaró kitartást ad majd számára, hogy érezhesse, mennyire értékes is az a tevékenység, amelyet amnestys munkájában és/vagy magánéletében, munkakörében tesz azért, hogy egy következő generációt tudatos életre neveljen, buzdítson, lelkesítsen vagy éppen példát mutasson számra.

Várom a projektek eredményeit, a közös „összeröffenéseket”…