Az “Így tegyük biztonságossá az iskoláinkat” elnevezésű eseményen fiatalokkal foglalkozó szakemberek és a civil szervezetek szakértői beszélgettek arról, milyen hatással van a két éve bevezetett propagandatörvény az LMBTQI fiatalok iskolai helyzetére, és a törvény ellenére milyen lehetőségeink vannak arra, hogy az előítéleteket és az előítélet alapú bántalmazást csökkentsük az iskolákban. Az esemény annak a Befogadó Terek projektnek a része, amelyet az Amnesty a fenti szervezetekkel és a Budapest Pride-ot szervező Szivárvány Misszió Alapítvánnyal közösen indított az LMBTQI emberek iskolai és munkahelyi elfogadásáért.
Milyen az LMBTQI diákok helyzete az iskolákban?
Az LMBTQI fiatalok nagy többsége nem érzi magát biztonságban az iskolában. 50%-uk a szexuális irányultsága, 35% a nemi önkifejezése miatt érezte úgy, hogy zaklatás vagy bántalmazás veszélye fenyegeti őket. Ez a Háttér Társaság LMBTQI fiatalok körében indított kutatásából derül ki, amit Kutassy Dorottya oktatási programmunkatárs mutatott be a szakmai fórum résztvevőinek. Az iskolákban több olyan tér is van, ahol a diákok fokozottan ki vannak téve a zaklatásnak. A kutatás szerint a legtöbb esetben az öltözőben nem érezték magukat biztonságban (35%), ezt követte a mosdó (33%), a tornaterem, a menza és a büfé, illetve a sportpálya.
Az iskolai zaklatásnak számos negatív következménye lehet. Ha egy diák feszélyezve vagy fenyegetve érzi magát előfordulhat, hogy megpróbálja elkerülni azokat a helyeket és tevékenységeket, ahol a legtöbb elutasítást tapasztalja – esetleg magát az iskolát. Az ellenséges iskolai légkör gátolhatja az LMBTQI diákok részvételét az iskolai közösségben, ami hosszú távon kihat az életükre, negatívan befolyásolja a továbbtanulásukat, munkavállalási lehetőségeiket, károkat okozhat a személyiségfejlődésükben és veszélyeztetheti a mentális egészségüket. Partnereinkkel ezért is támogatjuk a fiatalokkal foglalkozó szakembereket és munkáltatókat abban, hogy olyan befogadó tereket teremtsenek, ahol mindenki, a nemi és szexuális kisebbségben lévő fiatalok is biztonságban érezhetik magukat. És ezért hívtunk meg a rendezvényünkre fiatalokkal foglalkozó szakembereket is, hogy saját tapasztalataikról és jó gyakorlataikról beszámolhassanak.
Hogyan hat a törvény az LMBTQI diákokra?
Az előítéletmentes közösségek megteremtését nagyban nehezíti az a homofób és transzfób törvény, amelyet két éve szavazott meg a parlament. Erről is beszélt Kutassy Dorottya, aki elmondta, hogy jelenleg, ha az iskolák például a szexuális neveléssel vagy a nemi és szexuális kisebbségekkel kapcsolatban szeretnék a diákok tudását bővíteni, és ehhez külső szakértőt meghívni, csak olyan szakembert választhatnának, aki szerepel egy állami nyilvántartásban. Ezt a nyilvántartást az azóta megszűnt Emberi Erőforrások Minisztériumának kellett volna elkészítenie, ami soha nem történt meg. Nyilvántartás hiányában tehát hivatalosan nem mehetnek külső szakértők iskolákba.
De nemcsak a törvény akadályozza, hogy a diákok hozzáférjenek ahhoz a tudáshoz, ami segíthetne a félelmeik, előítéleteik csökkentésében. A törvény bevezetését kísérő kampány, és az azóta sem enyhülő gyűlöletpropaganda sokkal erősebb hatást gyakorolt, mint amekkora a törvény betűje alapján várható volt.
Féljünk-e a propagandatörvénytől?
A kutatási beszámolót követően kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelyet Kanicsár Ádám LMBTQI aktivista, újságíró vezetett. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a propagandatörvény egyik súlyos következménye az általa generált félelem és a nyomában kialakuló öncenzúra. Az intézményvezetők és tanárok jelentős része fél a törvény be nem tartásának következményeitől, nincsenek megbízható információik róla, de nem is lehetnek, hiszen a törvény kidolgozatlan, és nemcsak a fent említett nyilvántartás hiányzik mellőle, hanem végrehajtási rendelet sem született hozzá. Ha valaki, akkor az intézményvezetők vonhatók felelősségre, akik a félelem és bizonytalanság miatt nemcsak szakértőt nem engednek meghívni az iskolákba, de sok helyen azt is megtiltják, hogy a tanárok beszéljenek a fiatalokkal a szexuális és nemi kisebbségben lévők jogairól és elfogadásáról.
Mit lehet tenni a propagandatörvény ellenére?
A kerekasztal résztvevői - Landy Annamária, az Amnesty megbízott emberi jogi oktatási programvezetője, Kutassy Dorottya, a Háttér Társaság oktatási projektmunkatársa, Szálka Sarolta mentálhigiénés szakember, családsegítő, illetve Szabó Fanni budapesti szociálpedagógus - és a többi résztvevő is egyetértett abban, hogy a propagandatörvény és az oktatás általános helyzete egyaránt megnehezíti, hogy a kisebbségben lévő, bántalmazásnak kitett diákokra nagyobb figyelmet fordítsanak a szakemberek, mégis van ebben felelősségük, és bár nagyon kevés, de lehetőségük is arra, hogy tegyenek az előítéletek csökkentéséért. Ugyan a “homoszexualitás és a biológiai nemtől való eltérés népszerűsítését” - bármi is legyen pontosan - tiltja a törvény, de semmi sem tiltja, hogy egy osztály halljon a témáról, sőt, a szexuális nevelés kifejezetten feladata az oktatási intézménynek, melynek része a szexuális és nemi kisebbségek szexualitása is.
Bár a magyar média igyekszik egy bináris, a keresztény értékrenddel magyarázott világképet közvetíteni, a közösségi média, a sorozatok ennél sokszínűbb világot mutatnak a fiataloknak, akiknek egyre inkább vannak kérdéseik, és egyre többen vannak azok is, akik felvállalják a másságukat, vagy a nemi identitásukkal, szexuális orientációjukkal kapcsolatos dilemmáikat. A kérdések megválaszolására az iskolák korábban szívesen hívtak külsős szakértőket civil szervezetektől. Most ez a feladat is a pedagógusokra hárul, illetve szerencsés módon bevonhatók az iskolai szociális munkások is, akiket viszont semmilyen törvény nem korlátoz abban, hogy bármilyen témában prevenciós foglalkozást tartsanak a diákoknak. Ezeknek a szakembereknek a képzése és eszközökkel való felvértezése részben megoldás lehet arra, hogy a fiatalok hiteles válaszokat kapjanak a szexuális és nemi kisebbségekkel kapcsolatos kérdéseikre, illetve hogy csökkenjen az LMBTQI fiatalok elleni diszkrimináció és zaklatások száma.
Mennyire segíthet a szülők bevonása?
A kormány szerint a szexuális nevelés a szülők dolga. Ideális esetben az iskola és a szülők ebben is egymással szorosan együttműködve támogatják a fiatalokat. Vannak családok, amelyeket valóban nem nehéz elérni, és együttműködni velük. Ám különösen fontos lenne azokat a gyerekeket támogatni, ahol a család merev értékrendet képvisel, vagy más - például technikai feltételek, megfelelő képzettség és tudás hiánya - akadályozza, hogy megbízható tudásra tegyenek szert a szexualitásról és a nemi és szexuális kisebbségekről. Az iskola által közvetített értékválasztás lehetne jó hatással ezekre a gyerekekre, és közvetve a családjukra is. Ám ha ez az értékválasztás a kirekesztésen, megbélyegzésen és tabusításon alapul, az nagyon rossz hatással van a fiatalokra egyéni és közösségi szinten is.
Milyennek látják a diákok helyzetét a szakemberek?
Az LMBTQI emberek elfogadása Magyarországon a gyűlöletkampány ellenére nő - mondta el Kutassy Dorottya, a Háttér Társaság munkatársa. Ám van egy nagyon hangos és szélsőséges kisebbség, akik sikerrel tudják megakadályozni, hogy ez az elfogadás valóban általános legyen. A kerekasztal többi résztvevője is megerősítette, hogy a diákok találkoznak ezekkel a szélsőséges megnyilvánulásokkal: gyűlöletbeszéddel, uszítással, kirekesztéssel, megszégyenítéssel, és erre változó módon reagálnak. Vannak kevésbé nyitott közösségek és nagyon nyitott, elfogadó közösségek. Sőt, ez idővel változhat, hiszen a kamaszok nagyon fogékonyak a környezet impulzusaira. Éppen ezért fontos, hogy otthon és az iskolában átfogó, megbízható ismereteken alapuló tudást és tapasztalatot szerezzenek a társadalmi sokszínűségről.
Milyen segítséget kaphatnak a tanárok?
A Befogadó Terek projektben résztvevő civil szervezetek célja egyrészt az, hogy a tanárok tudjanak róla: a propagandatörvény ellenére sem lehet bajuk abból, ha a diákok korának megfelelően beszélnek a szexualitásról, a szexuális és nemi kisebbségekről. A projekt során tartott szakemberképzéseken a résztvevőket olyan módszertani eszközökkel vértezzük fel, amelyek abban segítik őket, hogy beszélgetni tudjanak a témáról a gyerekekkel és a szülőkkel. Ezt már Landy Annamária, az Amnesty International Magyarország megbízott emberi jogi oktatási programvezetője mondta el. Azt mutatjuk meg a képzésen résztvevő szakembereknek, hogy hogyan érdemes megközelíteni a témát iskolai környezetben, hogyan tudják beépíteni a nevelési folyamatba a szexualitást és a nemi kisebbségeket érintő témákat.
A kerekasztal résztvevői egyetértettek abban, hogy ez erős elkötelezettséget igényel a tanárok részéről, akiknek egyre nagyobb ebben az egyéni felelőssége, hiszen a tanárképzés során sem kapnak ehhez elég támpontot, utána pedig nem kérhetik külsős szakemberek segítségét. Az oktatási rendszer jelenlegi válsága miatt a pedagógusoknak egyre nehezebb ennek a feladatnak is elehet tenni. A jelenlévő, fiatalokkal foglalkozó szakemberek szerint minél több diák bújik elő, annál inkább érezhetik a tanárok azt, hogy ez egy fontos téma, amit nem hagyhatnak figyelmen kívül, hiszen az a gyerekek kirekesztéséhez vezethet.
Lehetőségek befogadó terek létrehozására
A Befogadó Terek projekt keretében indított, 16 órás módszertani képzés része az is, hogy a résztvevők megtervezzenek egy saját projektet, amit saját környezetükben, iskolájukban tudnak megvalósítani annak érdekében, hogy csökkenjenek az előítéletek és az előítéleteken alapuló bántalmazás. A képzésben résztvevők a projektjük megvalósításához egyéni mentorálást is kapnak, így támogatjuk őket a változás kezdeti lépéseiben.
A kerekasztal beszélgetés két résztvevője - Szálka Sarolta mentálhigiénés szakember, családsegítő, illetve Szabó Fanni budapesti szociálpedagógus - szintén részt vettek a Befogadó Terek képzésen, amelynek keretében saját projekteket terveztek és valósítottak meg a munkahelyükön. Erről meséltek a beszélgetés utolsó részében. Szálka Sarolta kutatást végzett fiatalokkal foglalkozó szakemberek körében arról, hogy a szexuális nevelés és az LMBTQI fogalmak mennyire tudnak jelen lenni az oktatásban. Szabó Fanni pedig kidolgozott és munkahelyén, egy budapesti kollégiumban megtartott egy belső képzést, ami a bullying megelőzését célozta, és az LMBTQI fogalmakkal kapcsolatban is segített tisztábban látni a szakembereknek.
A lehetőség, hogy többet tudjanak meg az LMBTQI emberekről, és még több eszközük legyen az előítéletek csökkentésére a fiatalok körében, minden szakember előtt ott áll. A projektben résztvevő civil szervezetek – az Amnesty International Magyarország, a Labrisz Leszbikus Egyesület és a Háttér Társaság - számos online is elérhető tananyagot tesz közzé a honlapján a témában. A legközelebbi Befogadó Terek képzésre augusztus 26-án, Budapesten kerül sor, de már most is lehet regisztrálni a Facebook eseményben elérhető linken. A szakmai fórum résztvevői kaptak egy kis ízelítőt ebből a 16 órás képzésből. Kövesdi Györgyi és Sztraka Andrea, a Labrisz Leszbikus Egyesület önkéntesei egy mini workshopon mutatták be azokat a kiscsoportos, játékos feladatokat, melyekkel iskolai környezetben tudjuk az előítéleteket csökkenteni.
„Csak a kormány nem elfogadó, mi emberek, egymás között azok vagyunk.”
Hangzott el a szakmai fórumot lezáró beszélgetés során. A résztvevők is elmondták, és a kutatások is alátámasztják, hogy a társadalom egésze egyre elfogadóbb a nemi és szexuális kisebbségekkel, és az is jó tendencia, hogy egyre több nemi és szexuális kisebbségben lévő fiatal bújik elő, ám a helyzet még egyáltalán nem jó. Továbbra is nagyon sok fiatalt ér szóbeli és fizikai bántalmazás, a bullying erőteljesen jelen van az iskolákban. A fiatalokkal foglalkozó szakembereknek ugyan vannak lehetőségei, hogy támogassák a fiatalokat az előítéletek csökkentésében, ám ehhez gyakran szembe kell menniük az intézményükben és a nagy nyilvánosságban is jelenlévő, kirekesztő hozzáállással. A civilek - bár nagyrészt kiszorultak az iskolákból - igyekeznek szakmai segítséget, támogatást nyújtani a fiatalokkal foglalkozó szakembereknek. A mozgástér erősen leszűkült, de nem szűnt meg teljesen. Ha az előítéletek csökkentése a célunk, akkor a legtöbb, amit tehetünk, hogy szakemberek és civilek összefognak, és támogatják egymást. Kiváló alkalom volt erre az “Így tegyük biztonságossá az iskoláinkat” szakmai tanácskozás, ahol olyan új ismeretségek és kapcsolódások is létrejöttek, amelyek segítenek abban, hogy a kisebbségben lévő emberek is ugyanolyan értékesnek érezhessék magukat, mint többségben lévő társaik.
Az eseményen készült fotókat Garadnay Berta készítette.