Sorozatunban elsősorban a Bridge Budapest által kezdeményezett Edisonplatform 100-as listájából válogatunk. Célunk, hogy olyan civil szervezeteket mutassunk be, amelyek nap mint nap azon dolgoznak, hogy egy nyitottabb, egyenlőbb és elfogadóbb társadalomban éljünk.

A Szociopoly egy, a perifériára szorult emberek mindennapjaiba betekintést nyújtó társasjáték. Bass László, a játék kitalálója, szegénységkutatóként igencsak jártas a témában, az ötlet megszületése mégis a Sziget Fesztiválnak köszönhető. László feleségének és munkatársainak kellett ugyanis a fesztiválra kitalálni egy olyan foglalkozást, ami a bulizó fiataloknak is érdekes lehet. A közös gondolkodás folyamán jutott eszébe, hogy mi lenne, ha a mindenki által ismert Gazdálkodj okosan! mintájára készítenének egy társadalmi problémákat bemutató játékot. Viszonylag rövid idő alatt el is készült a játék vázlatos felépítése, majd fél év alatt a pontosan kidolgozott verzió. Ezt a folyamatot természetesen nagyban megkönnyítette, hogy az ötletgazda több évtizedes szaktudással rendelkezett a témával kapcsolatban. Így indult el a Gyerekesély Közhasznú Egyesület zászlaja alatt 2010-ben Szociopoly.

Az első változat a Sziget fesztiválon - Jobbra Bass László, játékos az Amnesty pólójában (2010)

A játék 30 napot ölel fel egy mélyszegénységben élő család életéből. Résztvevőként először is választhatunk, hogy mekkora családként akarunk játszani, lehetünk gyermektelen, egy, két vagy háromgyerekes család, és ennek megfelelően kapjuk meg a kezdőpénzeket. A játékban szereplő támogatások, segélyek, illetve lehetséges keresetek összege teljesen megfelel a jelenlegi itthoni szabályozásnak. Rögtön az első mezőkön olyan döntésekkel szembesülhetünk, hogy inkább a közmunkát vagy a feketemunkát válasszuk, ami viszont akár lebukással és a segélyek megvonásával járhat. Később olyan élethelyzetekkel találkozunk, hogy milyen, amikor választani kell az élelmiszervásárlás vagy a rezsi befizetése között, vagy, hogy mit jelent, ha az uzsorástól kérünk kölcsön a gyerek gyógyszerére.

Játék a Zrínyi Gimnáziumban (2013)

Bár a játék kifejezetten jó hangulatban telik, az ember szorongása valahogy mégis erősödik a végére. A mélyszegény réteg erős kiszolgáltatottsága, a reménytelensége, az idegőrlő mindennapok súlya pontosan érezhető a játék folyamán. Már maga a „nyertes” kifejezés is igen ellentmondásos egy olyan szituációban, ahol az a legjobb, aki a legkisebb tartozást halmozza fel a hónap végére. Hiszen a valóságban éppen az a legfájóbb, hogy ebben a helyzetben nincsenek nyertesek. Ezeknek az embereknek esélyük sincs kitörni ebből a környezetből. Nincs mögöttük családi védőháló vagy akár rendszerszintű segítség. Nem tudnak mit tenni, ha a helyi vállalkozó a feketemunkáért beígért 30000 Ft helyett mondjuk csak 10000 Ft-ot fizet ki. Nincs kihez fordulniuk, ha az omladozó, ablak nélküli, penészes házukon kéne gyorsan javítani, hogy ne vegyék ki a gyereket családból. De akkor sincs más választásuk, amikor az uzsorásnál felhalmozott adósságukat csak úgy tudják törleszteni, ha a lányukat prostituáltnak küldik.

A játék végén mindig van egy hosszabb beszélgetés, ahol a játék vezetőjének tapasztalatai révén már konkrét példák hangzanak el, amelyek a nevetések után nehezebb csöndeket keltenek. Nyilvánvaló, hogy a mindennapjaink során kevéssé foglalkozunk a szegénység kérdésével, pláne, ha olyan szerencsések vagyunk, hogy nem is érint minket a saját bőrünkön. Mindenkinek megvannak a maga problémái, itt viszont nagyon nyersen szembesülünk azzal, hogy mennyire más úgy találkozni egy nehéz élethelyzettel, ha esélyünk sincs arra, hogy az egyszer majd jobb legyen. Itt nincsenek sikersztorik, külső beavatkozás nélkül egész egyszerűen lehetetlen kitörni ebből a nyomorból.

A játék egyik legfőbb célcsoportja a fiatalabb generáció, azon belül is a középiskolások. Bass László azt mondja, hogy sokkal inkább az olyan iskolákba szereti elvinni a játékot, ahol nagyon más közegből érkeznek a gyerekek. Egy budapesti elit gimnáziumba járó tizenéves, aki nagy valószínűséggel soha nem találkozott hasonló helyzetekkel, biztos, hogy fontos és szükséges ismereteket kaphat a játékból. Fontos megemlíteni, hogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatalok nagyon nyitottak és érdeklődőek. A visszajelzésekből úgy tűnik, hogy a legtöbb esetben átmegy az üzenet. Sokan közülük ennek nyomán kezdenek el például önkénteskedni.

Jótékonysági előadás a Jurányi Házban (a játékosok között Hernádi Judit, szereplők: Herczeg Tamás, Jaskó Bálint) (2018)

A kihelyezett társasjátékon kívül színházi előadásokon találkozhatunk a Szociopolyval. Ezek során a tapasztalat még arcba vágóbb, hiszen a színészek jelenítik meg a közösség vezetőit, mint például a polgármester, a vállalkozó, a védőnő vagy az uzsorás. Az interaktív szituációkban pedig pontosan úgy viselkednek a nézőkkel, akik a lakosságot játsszák, mint a valóságban. Nyilván sokkal jobban átérzi az ember a helyzetet, ha nem csak azt mondják, hogy mennyire megalázzák ezeket az embereket, hanem mondjuk két órán át folyamatosan úgy is beszélnek vele. Éppen ezért az előadáson csak 16 éven felüliek vehetnek részt. Érdekes pikantériája a dolognak, hogy a színházi előadást már több vezető politikus is látta. Igaz, volt, aki ki tudja, miért, de nem játszotta végig.

Szociopoly a Fischer Iván Lakásszínházban (Herczeg Tamás, Jaskó Bálint) (2019)

A Szociopoly kétségkívül hiánypótló foglalkozás, és nem csak a fiatalok részére. Sokszor hívják őket multikhoz vagy más munkahelyekre is, és ebben a közegben is ugyanolyan érzékenységgel reagálnak a témára. De játszották már egyházi közegben is, ahol szintén nyitott volt a fogadtatás. A színházi előadások is rugalmasan mozgathatóak, de a Jurányi Házban havonta van egy-két előadásuk, így összesen már több mint 300 előadáson is túl vannak az évek alatt. A társasjátékból otthoni változat is rendelhető, de a weboldalukon megadott elérhetőségeken keresztül a bemutató társasjátékot, illetve a színházi előadást is meg lehet hívni. Nem kérdés, hogy akár a klasszikus társasjáték, akár az előadás során nagyon fontos tényekkel és társadalmi kérdésekkel ismerkedhetünk meg, és mindezt jó hangulatban, de mégis elgondolkodtató módon. Olyan reális képet kaphatunk a magyar közállapotokról, amellyel az utóbbi időben egyre kevesebb csatornán keresztül találkozhatunk.

Rittling Adél