A beszélgetésből megtudhatjuk, hogy mi a különbség a két fogalom között, mi az, ami miatt az inkluzív oktatást tekinthetjük a legkorszerűbb megoldásnak, hogy az együttneveléssel kapcsolatban milyen félelmeik vannak a sajátos nevelési igényű, illetve a tipikus fejlődésű gyerekek szüleinek, és hogy ki és mit tehet ezek ellen. Kiderül az is, hogy ha sikerül áthidalni a kezdeti bizonytalanságokat, a közösen átélt élmények attitűdformáló hatása révén hosszú távon minden szereplő, sőt az egész társadalom csak nyerhet azzal, ha együtt tanulnak a különböző nevelési igényű gyerekek. 

Vendégünkkel beszélgetünk a speciális igényű gyerekek oktatásának hazai történetéről és jelenlegi helyzetéről. Perlusz Andrea mesél többek között arról a változásról, ami az utóbbi évtizedekben tapasztalható. Míg a régebbi generációknak alig volt lehetősége első kézből való tapasztalatot szerezni fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatban, a mai tipikus fejlődésű gyerekek még a tabuk beléjük nevelése előtt kapcsolatot teremthetnek velük. 

A beszélgetésből az is kiderül, hogy a gyógypedagógia felől közelítve melyek a jelenlegi oktatási rendszer erősségei és milyen változásokra lenne szükség. Megismerhetünk néhány külföldi példát is, amelyeket a szakember követésre érdemesnek talál és a beszélgetés végén az is kiderül, hogy szerinte milyen az ideális iskola. 

Ha a podcast után szeretnél még többet hallani a témában, nézd meg vendégünk Youtube-on is elérhető előadását, melyet a Harmadik kor egyeteme sorozat keretein belül tartott. 

Ahogy a beszélgetésben is szóba kerül, a máig is élő nevelési szokások miatt sokakban tabuként él a fogyatékosság témája, gyakran nehezünkre esik a fogyatékossággal élő emberekről való kommunikáció is. Ha első lepésként szeretnéd a megfelelő, az érintetteket tiszteletben tartó kifejezéseket használni, böngészd át ezt a táblázatot.