"A magyar helyzetről, pontosabban a Pride-ot betiltó törvényről és magáról a Budapest Pride-ról mentünk ki beszélni, kontaktokat gyűjteni és a további szolidaritásra ösztönözni a kölni közösséget. A Budapest Pride után mentünk, így egy olyan ritka alkalom volt ez, mikor nem csak elmotyogtam, hogy Magyarországról jöttem, hanem most volt ok, büszkének lenni erre a tényre. Polyák Réka vagyok, 4 éve aktivista és a Kölni Pride-on (Július 4-6) képviseltem az Amnestyt." 

"Megdöbbentő és többször megható volt tapasztalni, hogy zajlik egy pride felvonulás egy emberi jogi civilizáltságban nálunk sokkal előrébb tartó országban. Ahol egy LMBTQ+ személynek a mi jelen valóságunkat legfeljebb rémálmában kell megtapasztalnia.  Több helyen láttam a magyar kisebbségeket támogató kiállást pólókon, transzparenseken. A megnyitón, elég volt megemlíteni Magyarországot és a Budapest Pride-ot, hogy a tömeg ujjongásban és tapsviharban törjön ki. Ugyanez volt a reakciója a felvonulást szemlélő tömegnek, amikor a kölni Amnesty felvonulói feléjük fordultak az “Állítsuk meg a magyarországi pride-tiltást!” feliratú transzparenssel.

Neubauer Gábor vagyok, 3 éve Amnesty-aktivista. Az aktivizmus mellett a pécsi Szabad Szívek szeretetközösségben és a Diverse Youth Networkben is dolgozom. Utóbbi a Freedom Of My Identity Emberi Jogi Fesztivál és az idén 5 éves Pécs Pride szervezőjeként is ismert emberi jogi civilszervezet.  2025-ben részt vettem a kölni Pride felvonuláson. A szervezők vendégei voltunk úti társammal, Rékával."

Rékának alkalma volt a kölni Pride egyik színpadán egy beszéd formájában is elmondani a saját, magyarországi tapasztalatait, elmagyarázni a politikai hátteret. "Őszintén bevallva, kicsit jobban izgultam, mint gondoltam, hogy fogok, de azon kívül, mikor egy pillanatra elment a mikrofon nagyon élveztem a színpadon állni, éreztem, hogy figyel a közönség (mégha fele annyira sem voltam szórakoztató, mint az előttem és utánam fellépő drag queen-ek és énekesek). A beszéd után még oda is jöttek hozzám a közönségből többen is gratulálni és beszélni a magyar helyzetről."

Gábor számára a közösség ereje volt az egyik legmeghatározóbb élmény. "A backstage-ben ismerkedtünk meg Jessicával, az Amnesty Köln önkéntesével. Amikor realizáltuk, hogy mindketten amnestysek vagyunk, az olyan érzés volt, mint amikor találkozol egy kedves idegennel, és hirtelen kiderül, hogy rokonok vagytok. Rengeteg örömöt és energiát lehet meríteni egy ilyen találkozásból.  Amikor együtt vonultunk az amnestys csapattal, többször én is vittem az egyik transzparensüket, amin az “Állítsuk meg a pride-tiltást Magyaroszágon” felirat szerepelt. Hozzá kellett szoknom, hogy amikor ezzel a transzparenssel odafordulunk valahová, ott garantáltan ujjongás, taps és fütyülés lesz a tömeg reakciója. Felemelő érzés volt ezt magyarként átélni."

Réka azért tartja különösen fontosnak az ilyen találkozásokat, mert ezek segítenek érthetővé tenni a határon túl is a magyar politikai helyzetet, és arra motiválni a nemzetközi közösséget, hogy álljanak ki értünk. "Azzal, hogy kimehettünk Kölnbe és mesélhettünk a Budapest Pride sikerének felemelő hatásáról, de az azt körülvevő fullasztó hétköznapokról is, már kevésbé voltak kívülállók az ottani közösség tagjai. A világ tele van kívülről szinte láthatatlan problémákkal és megoldásokkal. Utóbbiakat el lehet tanulni egymástól, ezért szerintem, ha valakinek lehetősége adódik elmenni és találkozni más emberekkel, aktivistákkal akkor egy kicsit nagyobb és egy kicsit jobb hely lesz a világa."

Gábornak a hangos és szeretettel, együttérzéssel teli szolidaritás ad erőt ahhoz, hogy itt maradjon Magyarországon és aktivistaként tovább dolgozzon. 

"A kölni polgármester a beszédében egyesével köszöntötte a nemzetközi vendégeket. Mindenki tapsot kapott, de amikor a végén a budapestiekhez ért, üdvrivalgásban tört ki a tömeg, hatalmas tapsot és ujjongást kaptunk. Nagyon megható volt. A beszéd zárásaként ez megismétlődött, amikor elhangzott, hogy “Mi itt voltunk, itt vagyunk és itt is leszünk! Múlt héten Budapest megmutatta, most mutassuk meg mi is!” 

 Ezekben a pillanatokban hihetetlenül erősnek és büszkének éreztem magam. Büsze voltam arra, hogy magyar vagyok, önmagam vagyok, és nem bújok el ezekben a nehéz időkben. És van, ahol erre elismeréssel tekintenek.  Hiszek benne, hogy a mostani visszafejlődést egy felemelkedés követi majd. A Budapest pride több százezer fős tömegében sétálva újra el tudtam képzelni a jövőmet ebben az országban."

Ha szeretnél friss infót arról, milyen feladatokba tudsz most bekapcsolódni Amnesty aktivistaként, kövesd az Aktivista Facebook csoportot!

Ha nem aktivistaként olvasod ezt, nézd meg, hogyan lehetsz a közösségünk tagja!