Mimi vagyok, a 2021-es Összpont, emberi jogi diákverseny egyik nyertes csapatának, a Tiddának a vezetője. Csapatunk legidősebb tagja Rézi, aki imád vitázni, és általában az ember egy idő után már nem tud ellene érvelni, a csapat legfiatalabbja Ilona, aki multikulturális családba született, és jelenleg Kanadában él, és végül ott vagyok én, kissé különc személyemben.

Egy évvel ezelőtt, februárban indultunk az Összponton. Az első fordulóban két feladatlapot oldottunk meg a nemek közötti egyenlőség és a diszkrimináció témakörökben, illetve egy fanzine-t is kellett készítenünk. Bejutottunk a második fordulóba, aminek keretein belül egy petíciót kellett írnunk egy általunk fontosnak tartott témáról. Mi a szivárványcsaládokat érő diszkriminációról írtunk, melyet kevesebb mint egy hét alatt több mint 1000 ember írt alá. Ez nekünk hatalmas számnak számít, és rendkívül hálásak vagyunk azoknak a szervezeteknek és magánszemélyeknek, akik bármilyen módon segítették, hogy elérjük ezt a számot. A harmadik forduló két részből állt. Egyrészt részt vettünk egy emberi jogi párbeszéden, illetve megírtuk a saját emberi jogi pályázatunkat, egy, a második fordulóhoz köthető témáról. Mivel a 36 csapatból másodikak lettünk, így az Amnesty segített, hogy a pályázatunkban leírtakat meg tudjuk valósítani.

A mi projektünk ‘A Szeretet Nem Válogat’ nevet kapta, és a lényege az, hogy egy rajzverseny keretén belül a gyerekek megmutathassák, hogy mit jelent nekik a család.

Mi magunk is meglepődtünk, hogy végül milyen sok alkotás érkezett be hozzánk, még hazánk határain túl élő magyaroktól is. A közel harminc mű a legkülönbözőbb technikákkal készült. Volt köztük olajfestékkel, grafit - és színesceruzával megalkotott alkotás is, sőt, volt olyan művész aki még ragasztót is ragadott. A beérkezett műveket három korcsoportban zsűriztük. A korcsoportokon belül mindegyik alkotásnál azonos pontrendszer alapján értékeltünk (“sokszínűséget mutat”, “igényes munka”, “tetszik nekem”, “tehetséget sugall”). Így választottuk ki a 10 nyertes művet, amiket aztán arra a kb. 1400 matricára nyomtattattunk, aminek a nagyját Budapesten, Pécsett, Szegeden és Debrecenben ragasztottuk ki.

Bár a legtöbb matrica már eltűnt az utcákról, mégsem kudarcként könyveljük el A Szeretet Nem Válogat projektet, mert összességében elmondható, hogy a célunk a projekttel sikerült. Nem nagy lépésekben gondolkodtunk, elégnek tartottuk egyelőre azt is, ha csak néhány emberben indítjuk el a gondolatot a családok sokféleségéről, vagy ha egy-egy gyermek, felnőtt megpillantva a matricákat rájön, hogy bár minden család más, mégis sok a hasonlóság, esetleg ráismer a saját családjára.

A projektünknek csináltunk egy Instagram oldalt is, amire a matricázásról készült képeket, illetve a nyertes és nem nyertes alkotásokat egyaránt feltöltöttük, a Művészek megjegyzéseivel.